Át a hetediken

És akkor az úgy volt, hogy ültek a limóban, és nagyon kellett sietniük, mert gyakorlatilag a komplett Los Angeles összeomlott, és akkor elkezdett dőlni egy felhőkarcoló, tiszta üveg. Szépen, lassan dőlt, nem volt az az ideges dőlés, hogy hadd dőljek már, nem. Méltóság volt abban a dőlésben, egyfajta tisztelgés az alkotó és a természet előtt, főleg az utóbbi, a természet, talán nagybetűvel is. Mert ha tektonikus mozgás van, sőt neutrinók is, akkor dőlni kell, de hamár dőlünk, akkor lassan, legyen súlya annak a dőlésnek, nem lehet kétszer dőlni, tényleg, adjuk meg a módját.

És akkor, ott a limóban, az író (író!) számára világossá vált, hogy kikerülni egy éppen dőlni készülő felhőkarcolót, az nem egyszerű. Csekélyek az esélyek. Viszont akkor mi.

(Nachos. Nem csak sajtba mártva, mert salsa nélkül valahogy nem. Öregszem, tuti.)

Akkor viszont legyen az, hogy keresztül a felhőkarcolón, mert hátulról jön az összeomlás, plusz gázfelhő, mérgező, plusz tűz is, sőt, tűzlabdák. Lassítani tehát nem, akkor viszont keresztül. Mire odaérnek, úgy a hetedik emelet került éppen a főútra, nyomában a nyolcadikkal. Ha beletapos, akkor gyorsabban átvág a hetediken, tartóoszlopostúl, íróasztalostúl, vécéstűl, raktárostúl, liftaknástúl, mint ahogy a nyolcadik leérkezik.

(Kóli. Ha nem sikerül nekik, nyakamon marad.)

(Holnap kezdődik a Magic világbajnokság Rómában, én meg ezt nézem. Mondjuk jól teszem. A popcorn kicsit égett ízű, de a nachos még a régi, hamisítatlan.)

És akkor az úgy volt, hogy átzúztak a hetediken, simándiba.

És innentől nem lehetett nem szeretni a 2012-t.

Szentivánéji, kortárs

Szombaton volt szerencsém a Szentivánéji álomhoz, a Szegedi Kortárs Balett tolmácsolásában, akikről, férfiasan megvallva, az előadásig azt sem tudtam, hogy léteznek. Bitang nagy élmény volt, blogba való.

Előtte hajtűkanyar, a hétnek azon dolgairól, amelyekre ha képregényalak lennék (az vagyok), buborékba írt %!?§§??§x(+§-el reagálnék.

“Személyes benyomások vagy mások élményei alapján szinte naponta összehasonlítjuk hazánkat más országokkal. A nemzetközi összehasonlítás azonban csak tudományos alapon és nem a személyes élmények alapján lehet reális.” (Fiatalok Kézikönyve, 1978. Tehát csak tudományos alapon érezheted szarul magad, ha nem tudományos, akkor nem is szar!)

A Budapest Bankban a számlámat DOS-os programmal nézegetik az ügyfélszolgálatisok. Úgy értem kétezerkilencben. Majd jó három éves lekötött számlámat alvónak minősítették, de csak szoftverileg.

Kérdés John Lennonhoz: Visszacsinálnád azt, hogy Beatles-tag voltál?
Válasz John Lennontól: Ha lehetnék egy kibaszott halász, igen.

Péntek este a Spoonon zártköri buli, Halloween, Miss Balatonok, ilyesmi, hajnal kettőtájt, a Holmes Place túlbuzgó kismenedzsere, céges kitűzővel a zakója hajtókáján (!), (sőt: bazmeg!), (sőt: a véresarcú zombik között, bazmeg!), arról kérdez, hogy mennyire vagyok elégedett ügyfél.

Éjfélben muzsikaszó hallszik, s a libegve alvó halak összerándulnak. (Karinthy!)

Hogy (az amúgy kitűnő) Rolling Stone-interjúk könyvben mi a bozótvágó pokol kedvéért kellett Köln városát Cologne-nek írni? Lektor? Kalauz? Valami?

Holnap Csíkszentmihályi beszél az Urániában, és már napok óta nem lehet jegyet kapni.

Robbie Williams tavaly visszaköltözködött Angliába Los Angelesből, vissza a gyökereihez, a barátaihoz, a családjához, a normalitáshoz. Másfél hónapig bírta az esőt és a ködöt. Most megint LA.

Igazából már az első percben meg voltam véve, kilóra. Talán még el sem kezdtek táncolni, már akkor. A díszlet egy lerobbant szobabelső, a zene elektronikus, nyomaiban Nine Inch Nails-es, nyamm. A koreográfia intenzív, bele az arcodba, Lysander home videót készít kedveséről, tündék az ágy szövetéből bújnak elő, és oda bújnak vissza erotikára, kapkodod a fejed, mi történik. Nem hibátlan darab, az elvarázsolt emberfők tévé elé ültetése kétezerkilencben közhelyes, van egy Monthy Python-os abszurd betét, ami számomra öncélú volt, de minden más működik, a modern korba helyezés, a lassan bekúszó ágak-bogak álomszerűsége, a karakterek levetkőzése, az erőszak, önzés, líraiság, a többre vágyás megjelenítése, minden. A Szegedi Kortárs Balett, akikről az előadásig azt sem, bevésték magukat énbelém.

Vinnék rá olyat is, ki nem bolondja a kortárs táncnak. Bölcs mosollyal vinném.

Hol szeretnél felébredni holnap reggel?

Nem kötelező válaszolnom a kérdésre, ugye? Kicsit ijesztő, ez így, számomra.

Összesen ennyi? Hogy hol szeretnék holnap felébredni?

Honnan vagytok ti? Az Indextől? Hova fog ez felkerülni?

Hát hol? Az ágyamban. Mi lehet annál jobb? Akkor legalább tudom, hogy nem őrültem meg.

Remélem az ágyamban. Ha más helyeken ébredsz, az fura.

A házunkban. Otthon.

Alaszkában. Nagy természetbarát vagyok, és... ez lenne számomra a megtestesült álom.

A tengerparton, Kenyában. Ahol meleg van, és kék az ég, és a víz is kék, és mindent látni.

Párizsban. Nincs annyi pénzem, hogy eljussak oda, de nem is ez volt a kérdés, ugye? Azt hiszem Párizs rettentő kreatív lelkiállapotba hozna.

Egy igazán romantikus helyen. Számomra Párizs az. És nekem ez az álmom... Párizsban lenni.

Valós helynek kell lennie? Igen?

A Paradicsomban.

Az űrben.

Olyan helyen szeretnék ébredni, ahol minden szekrényajtó egy új helyre nyílik, és ha kilépek a szekrényajtón, találkozok egy idegennel, és reggelizhetek vele. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, de ott szeretnék felébredni.

Hm, remek, nagyon jó!

Michael Jacksonnal, a Thrillerben. Vele és a piros bőrdzsekijében és a fehér zoknijában. És megtanítana, hogyan kell táncolni!

A Szerengetiben. Zebrákkal.

Azt hiszem nagyon örülnék annak, ha ugyanott ébrednék fel holnap, ahol ma felébredtem. Ha az összejönne, az baromi jó lenne. De ehhez az kell, hogy felhívjon.

Egy ágyban, egy izmos pasival, mellettem. Brad Pitt jó lesz. De egy kicsit legyen borostás. Lehet borostás? (Lehet.)

A temetőben, az apám sírja mellett... hogy láthassam őt és a családot. Bronxban nőttem fel. Egyszer leugrott egy éjjelnappaliba, cigit venni, éppen betörtek oda és lelőtték a rendőrök.

Jelen pillanatban éppen elég erős honvágyam van, úgyhogy a szüleim házában felébredni nagyon klassz lenne. Írországban. A tengerparton. Mindig esik.

Hát én szerelmes vagyok Londonba, és jó ideje nem voltam már ott, és nagyon szeretnék ott ébredni. És éjszakánként arról álmodok, hogy ott vagyok, és aztán felébredek, és szomorú vagyok, mert nem.

Akárhol? És úgy, hogy örökre ott fogok élni? És nem kell diplomát írnom? Vagy azért kell diplomát írnom? (Mondjuk kell. Vagy nem kell. Nem tudom.) Azt hiszem, hogy... hát nem is tudom. Ha ott is élhetnék, akkor valószínűleg, mondjuk Kubában.

És te?

(És te?)

Olvasni

Nem biztos, hogy jól írok, de egyre jobban olvasok.

Pedig ez nem nyilvánvaló. A kishúgom például úgy olvas, hogy elkezdi, aztán lerakja, csak egy kicsit, aztán folytatná, de már nem emlékszik ki-kivel volt, visszalapozni ellenben nincs kedve, úgyhogy ott marad Szabó Magda, félkészen. Viszont sokkal több könyvet vesz, mint amennyit el tud olvasni. Mert egyszer majd biztos elolvassa, csak érje utól magát. (Pontosítok: ha lenne kishúgom, akkor ilyen lenne, lerakná, folytatná, gyüjtené.)

Hornby is benne lehet ebben. A nagyon hülye címet viselő Vájtfülüek brancsa kitűnő reklám az olvasás szeretetéről. Azt hiszem, arról. Nem a könyvek szeretetéről, mert Hornby szemérmetlenül lefikázza azokat, amelyeket képtelen volt elolvasni. Éppen csak nem nevezi nevén őket, igazi angol úriember módjára. Úgyhogy akkor talán az olvasás szeretetéről, tűnődve-tanakodva mondom ezt, nem is annyira én, mint inkább a mondat.

(Most éppen Móriczot olvasom jól, Rokonok, van egy komoly lemaradásom a századelő terén, se Krúdy, se Mikszáth, se Móricz, azért. A filmet nem láttam, nem azért. Adósságtörlesztés, azért.)

Jól olvasni, főleg annyit tesz, mint odafigyelni. Gondolkodni. Megállni, alkalmanként, vitatkozni az íróval, de legalábbis eszmét cserélni vele. Összekötni, elvonatkoztatni, más helyzethez kapcsolni, de csak ésszel. Karakteren gondolkodni. Írón gondolkodni. A világon gondolkodni. Olvasni csak pontosan, szépen.

Őrület, nem?

Kishúgom, imádom, azt mondja,

én nem értem ezt az egészet, mert miért jó a pasiknak az, ha beszólnak a fenekemre, vagy miért jó az, ha beszólnak, hogy felcsípjenek, aztán másnap úgyis léc? Azzal jön ez az idióta Keresztes, hogy ezzel a popóval nem élni, csak visszaélni lehet, érted, ott a közös konyhában, amikor csak bubis vízért ugrottam be, amikor bárki más is beugorhat, ráadásul gyereke van, kettő, hogy csak visszaélni lehet, rohadt perverz fasz. Honnan veszi ezt egyátalán? Most nevezték ki a beszerzés osztályvezetőjének, mert seggnyaló, és a németek azt szeretik, és akkor már bármit mondhat a seggemre. Miért nincs olyan pasi, aki nem csak egy dugásban gondolkodik, akinek esetleg, urambocsá, érzései is vannak, aki nem csak a seggemet, de a lelkemet is meg tudja markolni? Miért nincs olyan pasi, aki foglalkozik velem, aki meglep, aki kreatív, és van benne érzékenység a finom dolgok iránt?

Azt mondom,

van ilyen pasi...

Azt mondja,

igen, de azok meg nyámnyilák. Puhapöcsök.

Azt mondom,

az amerikaiak több, mint egyharmada sohasem hagyta el szülővárosának határát, képzeld. Őrület, nem?

Kilenc random tény, rólam, pontot téve a hétfő végére

A nappalimban áll két rettentő magas üvegedény, amiben karácsonyfadíszek vannak. Meg ágak ágaskodnak felfelé. Azt hiszem műágak egyébként, de nem tuti. És az egész narancssárga karácsonyfa-izzósorral van megvilágítva. Tudom hogyan hangzik ez elsőre, sőt másodikra is, de (bizalom ide, gyermekeim, kérlek) bitang jól néz ki. (Látom nincs bizalom, beraktam képet róla, hitetlen banda.)

Az autómat először a múlt héten tisztíttattam belülről, mert az előző ellopása óta nem szívesen hagyom ott a kulcsot egy mosóban. Most sem volt jó érzés. Pedig a srácok nem szolgáltak rá.

Az egyetlen ember, akinek a közelében kimondottan rosszul érzem magam, és feszültté válok, a takarítónőm. Holnaptól ő sem.

Annyira nem ismerem a vonatozást, hogy Tolsztojt (Kreutzer szonáta) kellett olvasnom ihletért, amikor vonatosat írtam. Jelzem, Tolsztoj nem sokat segített, max egy mondatot.

Ugyanazon a napon, amelyiken elhagytam az autóm slusszkulcsát (azóta sincs meg), megtaláltam a másik slusszkulcsot, amit egy kerek éve nem találtam.

Amikor ezt írom, az új Muse szól éppen. Illegálisan letöltve, persze. Képtelen vagyok már CD-t venni. DVD-t is csak olyan filmét, amin rendezői kommentár van. Imádom a rendezői kommentárokat.

Elfogytak a rigolyáim. Voltak, de valahogy kikoptak. Már szusit is eszek, onnan hova? Hazudok, egy dolog maradt. Kólit csak dobozosat. Más az íze. Több a szénsav.

Amikor NFL van (vasárnap este), akkor NFL van. Nincsen vacsora, film, haverok, nők, Inter sincsen, kártya sem, nincsen holnap reggeli korán kelés, erotika sincsen. Csak NFL. Nem rigolya, fókusz. (És amíg ezt írom, el-elkalandozom, olvasgatni az elemzéseket a tegnapi Patriots-győzelemről. Fókusz ugyanmá.)

Ez tipikusan olyan bejegyzés, amelyet más, rendes bloggerek tovább szoktak gurítani, hogy akkor most a Szemző, a Paliveréb és Fátyolpillangó is írja meg a saját tíz véletlenszerűét. Jóllehet rettentő örömmel olvasnám több, számomra érdekes blogger személyes verzióját, a módszer valahogy nem. Úgyhogy nem.

Életem

(Prológus: Saragossa Band, talán nyolcvanháromban, a Kisstadionban. Minigyerek voltam, klassz volt, meg fények is voltak, meg a végén nagy robbanás, meg dobszóló. Mentségemre: akkortájt már sokszor hallgattam otthon Kraftwerket, negyvenötös bakeliten. Eh, ez sem mentség.)

1985. március 13, BS, Kajagoogoo (Apa lepett meg a jegyekkel, felhívott a nyomdából, hogy "kedzsegogóóó", annyira kicsi voltam, hogy nem is reméltem eljutni oda. Az előzenekar az Első Emelet volt, emlékszem, Tereh elbaszta az "Apuskám ha valami kell"-t. Akkor még nem így mondtam, hogy elbaszta.)

1985. október 4, BS, Nena (Hárman voltunk, a Hámori Miki, a papája meg én. Ülőhelyünk volt, de a koncert előtt bementem a küzdőtérre (huszonnégy évvel ezelőtt még volt ilyen), ami tele volt gyönyörű Nena-utánzatokkal. Nena zongorázott is, a drága. Soha többé nem voltam ugyanaz az ember. A szemüvegemet is elhagytam, majdnem.)

1987. április 1. BS, Spandau Ballet (Ötödik sorban Krisztáékkal. Előtte leadták a You can call me Al-t, ugrált mindenki mint veszett. És jók voltak a szaxiszólók. Ekkortájt minden vasárnap Poptarisznyát hallgattam. Innen nézve szánalmas, onnan élve rettentő... izgi.)

1988. március 9. BS, Depeche Mode (A csajom Mode-os volt, én nyilván Duranos, ezzel együtt ott volt a helyem. Lázas beteg voltam, de a Just Can't Get Enough-ot végigtomboltam. Akkor amúgy nem csajomnak hívtam, másnak. Ha létezett volna mobil, egész éjjel smseztünk volna.)

1988. szeptember 6, Népstadion, Sting, Bruce Springsteen, Human Rights Now. (Előtte beénekeltem a torkom, a Best of Police-lemezre, mire Attis lehülyézett. Volt velünk egy cukros lány, aki a Sting alatt kiment injekciózni. Sting lobogó fehér vászonnadrágban volt, Attis szerint ez egyedül csak neki állhatott jól. Én némileg más véleményen voltam, mint a Petőfi Csarnok Sting-klubjának akármije. Springsteen isten volt. Azt hiszem innentől csillog a szemem.)

1988. december 6, BS, Duran Duran (Nagyon vártam, nagyon szar volt. Félidőben ki kellett mennem, mert a tömeg szétnyomott. Nem játszották a Chauffeurt sem. Viszont írtam levelet valamelyik Petőfi rádiós zenei szerkesztőnek, mert lehúzta a Girls On Film-et. Azóta sem reklamáltam írásban.)

1990. augusztus 18, Strahov Stadion, Prága, Rolling Stones (Zeneileg addigi legjobb élményem volt. A Ruby Tuesday alatt behunytam a szemem, és azt képzeltem, U2-n vagyok. Éjjel, a vonaton hazafelé, állva elaludtam. Azon a nyáron árultam könyvet a Nyugati aluljáróban. Foci vébé is volt, meg rendszerváltás. Apám takonyzöld ezerkettesével a legnagyobb király voltam.)

1990. szeptember 4, MTK stadion, David Bowie (Volt egy pillanat, amikor a lámpák egymás fémkeretét világították meg, szép volt.)

1991. július 7, Kisstadion, INXS ("White lights everywhere", én tudtam mikor jön, felugrottam kurva magasba, és tényleg fehér fények voltak mindenütt. Meghatározó pillanat. Hazafelé megkértem a rendőröket, hogy vigyenek már el az NC-be, és a Bernáth nagyot nevetett. AIESEC-es csapattal, mint akkor mindig.)

1992. május 22. Népstadion, Guns N’ Roses (Előtte leadták a Zoo Station-t, ez teljesen odabaszott, hiszen két napra rá, lásd alább. A Don't Cry alatt a Cönce magasba emelte a kezemet, úgy énekeltünk, a szakadó esőben. Kilencvenkettőben már volt kábeltévé, MTV-vel és Ray Cokes-szal, és az HBO alkalmanként szexfilmeket adott. Minden adott volt, kerek a világ.)

1992. május 24, Duna-sziget, Bécs, U2 (Végre! Hazafelé nem volt kocsi, először egy bokorban akartunk aludni a Mónival, aztán inkább stoppoltunk, horváth harcosok vittek Pestre egy Civicben, kettőnegyvennel, halálfélelmem lett volna, ha ébren tudok maradni. Az úton a vukovári hősökről szóló dalokat énekeltek torkaszakadtukból. A koncert... a legjobb valaha. A The Fly alatt megőrültem. Az akusztikus résznél Bono felráncigált egy részeg Axl Rose-t, elénekelni a Knocking on Heaven's Door-t. Az akkor inkább csak vicces volt, később viszont ennek a sztorinak köszönhettem életem első távol keleti nőjét. Akkor persze nem így hívtam.)

1993. július 23, Népstadion, U2 (Hajni bevitt a szoknyája alatt egy videókamerát, hogy meglegyen. Két dal után lebukott, de nem is nagy baj, lapos koncert volt. Bono Thürmer Gyulát hívta fel, de minek. Szetey kritizálta a koncertzáró Can't Help Fallin in Love-ot, pedig csak nem értette. Érdekes, lehet, hogy nem is volt olyan szar, csak innen tűnik annak. Jobban belegondolva kimondottan nem volt szar. Csak a Thürmer, az melléfogás volt.)

1995. július 29, National Bowl, Milton Keynes, Anglia R.E.M. (Negyedik nekifutásra, még Prágába is kibuszoztam értük, mire elmaradt a koncert. Az első buli, amire jegy nélkül utaztam ki, hogy nyugi, majd valami lesz. Ez volt az első földönfekvős koncert. Óriási hatással volt rám. Otthon már javában bújkáltam a Magyar Honvédség képviselői elől.)

1995. augusztus 8, Népstadion, Rolling Stones (Ez is Hajnival. Esett az eső, Hajni hisztigép volt, elrontotta az egész bulit. Aztán karácsonykor a román álmos volt, átment a szemközti sávba, frontálisan nekiment a Fiatnak, és Hajni meghalt.)

1996. február 28, Kongresszusi Központ, B.B. King (Zsoltival. Azt vártam, játssza-e a Love Comes to Town-t. Játszotta. Örültem. Arra is rájöttem, hogy tréner leszek, mert arra születtem. Helyesbítek, azt hittem, hogy rájöttem.)

1996. augusztus 17. Sziget, The Stone Roses (Nagyon szar volt, de láthattam élőben a kilencvenes évek kulcszenekarát. Kevés csapat zenéje marad releváns tíz plusz év elteltével, ők ilyenek. És az első Sziget is, amit majd még sok másik Sziget fog követni, ezt kapásból tudtuk.)

1997. május 26, Robert F. Kennedy Stadium, Washington DC, U2 (Popmart-turné. Az egyetlen koncert, amelyen küzdőtéren voltam, de számozott helyen, ülésekkel, ahogy az odaát szokás. Kitűnő rendszer egyébként, nincsen tolongás, ülve várhatod meg a kezdést, csudijó. A jegy egy ismeretlen amerikai csajtól, neten keresztül. Koncert után eltévedtem, egy bezárt McDonald's mellett le akartak lőni.)

1997. augusztus 14 Sziget, David Bowie (Bowie pornó-részleteket vetített ki, mire Bálint, hogy ő teljesen meg van botránkozva. Később rárakott magának egy kis százalékot a rajta keresztül vásárolt számlára, azután pedig nem beszéltünk többet. utána eldöntöttem, hogy soha többet nem leszek egyéni vállakozó. Aztán tessék.)

1997. augusztus 23. Wembley Stadium, London, U2 (Balázzsal és Zsoltival, írországi kirándulás után. Innen származik a Művészet!!-bekiabálás bulikon. Messze voltunk amúgy, sokkal laposabb volt így, mint Washingtonban.)

1998. július 2, Beach House, Siófok, Simple Minds (Annával. Harmadik sorban. Jó volt.)

2000. augusztus 5. Sziget, Oasis (Annával. Tizenharmadik sorban. Jó volt. Két hónapja lettem nemzeti bajnok Magicben, naná, majd nem lesz jó! Két hónap múlva ifjabb Bush elcsalja a választást Gore-tól.)

2000. december 11, London, Kentish Town Forum, The Wonder Stuff (Az utolsó együttes, amely mindig is sokat jelentett és sosem láttam még élőben. Éppen Londonban voltam a Hewitt miatt, elbandukoltam oda, szereztem jegyet, és fél óra múlva már egy amerikai egyetemistával Ferenc Józsefről dumáltunk. Akkor még szentül hittem, hogy sikeres karriert fogok befutni, mint HR tanácsadó, cégvezető, akármi.)

2001. július 26, Stadthalle, Bécs, U2 (Elevation-turné. Böbe nem jött el, nagyon fájt. A koncert amúgy talán a legjobb valaha. Ha nem lett volna kilencvenkettő. Az elsővel nehéz versenyezni.)

2002. augusztus 10, Sziget, The Cure (Esett az eső, Robert Smith unta, én is. Szilvivel amúgy. Ekkor jöttek talán össze? Egyre kevesebbet trénelek, egyre többet okoskodok. Viszont sokat vitorlázgatunk, ami zseni.)

2002. november 3. BS, Robbie Williams (Erre volt a legneccesebb jegyet szerezni, sehol nem volt, aztán persze mégis. Óriási buli volt. A pasi egy fasz, de nagyon tud. Renivel.)

2005. február 11, Stadthalle, Bécs, R.E.M. (Erre kétszer vettünk jegyet, mert a bécsi Hewittes kollégák segítettek, és vettek jegyet állóhelyre ugyan, de fent, a kakasülőre. Lehet, hogy nagy élmény volt, de ami utána jött eltakarja. Nyolc nappal előtte kezdtem el az Azonost írni, és erről utalás sincs, akkora buli nem lehetett. Öt nappal előtte nyert harmadszor Super Bowl-t a Patriots, ekkor már elkötelezetten követtem.)

2005. június 7, Stadthalle, Bécs, Duran Duran (Tudtam, hogy nem lesz elég egyszer, ezért kiugrottam előtte, egyedül. Életem első Chauffeur-je.)

2005. június 8, BS, Duran Duran (A csoda. Innentől jó nekem.)

2005. július 2. Ernst Happel Stadium, Bécs, U2 (Egyedül, mert Renocs Londonban, mindjárt megyek én is, bele a terrortámadás közepibe közelébe. Amúgy pendítettem, itt feladtam Bonóékat. Azon a nyáron kezdek el írni. Majd decemberben Japán, a legfontosabb utazás. Mondjuk Mexikóval holtversenyben.)

2006. június 12, Népstadion, Depeche Mode (Az olaszok még nem világbajnokok, de egy kisteknőc ekkortájt kezd blogosozni. Ekkor nézem meg életem legjobb színházi előadását is. Immár mint kócs. Busz, ahogy a hétvégén aposztrofálták.) 

2006. július 18, BS, Eric Clapton (Itt. Janóék beszartak rajta.)

2006. július 19, Népstadion, Robbie Williams (Az első élő blogolás és az első román női mellpár. Román hölgyolvasóim kedvéért: azóta sem.) 

2006 július 21, EFOTT, Hiperkarma (Zommal. Leírhatatlan hangulat, facsartuk magunkból a vizet, messze földönfekvős. Annyit tennék hozzá, hogy Bérczesi, bazmeg, szedd már össze magad!)

2006. augusztus 13, Sziget, Radiohead (Csoda nummer zwei. Nemsokára meghal az anyukám és meghülyül az ország.)

2006. október 15, Incheba expo, Pozsony, Duran Duran (Játszották a Hold Back the Rain-t, és ha semmi másért, pusztán ezért.)

2007. július 20, Népstadion, Rolling Stones (Ezek már annyira nem érdekesek, hol van abban az etvasz, hogy linkelek egy egészségeset róla? Nem is linkelek inkább. Inkább csak az, hogy milyen érdekes lett volna, ha nyolcvanötben is írok Azonost. Nem búslongunk elmúlt idők felett, de lássuk be, roppant érdekes lett volna. Gyermeki hév, túlzó jelzők, döcögős-őszinte hasonlatok... restellném és zabálnám egyszerre.)

2007. augusztus 11, Sziget, Nine Inch Nails (Drágajó Zom esküvőjéről szökök ki, hogy aztán akkora pofont kapjak, mint egy lakótelep. Talán a legkedvesebb bejegyzésem is.)

2007. augusztus 14, Sziget, The Killers (Imádtam. Hol van olyan hely Budapesten, ahol esténként Killers-t is játszanak?)

2007, október 10, BS, Muse (Trottival. Nem linkelek. És BS-nek hívom, mert nekem az. És Népstadion. És Felszab. Szori.)

2008. július 8, Arena, Bécs, Sigur Rós (Stabil földönfekvős. Akkor már úgy hívom.)

2008. július 13, Gasometer, Bécs, Duran Duran (Kölcsönautóval, aminek leszívom az aksiját. Egy kósza magyar segít, miután veréssel fenyegetem. Viszont volt Skin Trade, és ha semmi másért, pusztán ezért.) 

2008. augusztus 16, Sziget, R.E.M. (Immáron rutinból. Nagy az őrület, új autó, új lakás. Huszadikán este, a Bazilika fényénél írom a koncertbeszámolót egy kinyitható faszéken. Ez akkor az egyetlen bútordarab a lakásban. Felfújható gumimatrcaon alszunk, nincs wifi, se zene, és eltűnik a Duran-focimezem, de imádom. Mez amúgy meglett, egy év elteltével, dicsértessék.)

2008. szeptember 23. BS, Coldplay (Amikor az aluljáróban a tömeg a Viva La Vida-t énekli, az bitang erős. Évek után először ülőhelyről, mert a hátam kicseszett velem. Aztán ők jöttek oda hozzánk, Mohamed a hegyhez.)

2008. december 31, Emirates Palace, Abu Dhabi, Shakira (Életem legvalószínűtlenebb koncertje. Nagy előnnyel.)

2009. június 23. Népstadion, Depeche Mode (Katicával. Parádés buli, a legjobb esős koncert. Utána a kádban.) 

2009. június 30, Nou Camp stadion, Barcelona, U2 (Bonoék újradefiniálják a koncertélményt, visszafogadom őket kegyeimbe, előtte életmentő dinnyét eszek, alatta haverkodás olaszokkal a zsírolvasztó melegben, utána véletlenül rábukkanunk a legmenőbb szállodára, valaha. Annyira menő, ott is hagyom náluk az iPhone-t.)

2009. július 10, Balaton Sound, Kraftwerk (Attila azt mondja, hogy ilyen a Bauhaus. Bennem kokain, de nem érzem. Viszont gyermekkori vágy teljesül, és élvezem is, bitangul.)

2009. július 18, Olypiastadion Berlin, U2 (Rutinból, Dorkóékkal. Vizuálban kétvállra fektet. A legszebb látvány valaha, a totál giccs és a posztmodern között egyensúlyozva. Hazafelé a miniszterelnök melletünk a gépen.) 

2009. július 24. Syma csarnok, Nine Inch Nails (Egyedül, a Nemzeti előtti estén. Vizuálban nullák, amúgy odabasz. Hiányozni fognak.)

2009. augusztus 30. Vystaviste, Prága, Radiohead (A csehek képtelenek műanyaglapokat rakni a küzdőtérre, Katica majd megfullad, viszont mindenki tőlünk akar hot dogot venni. Eldöntöm, hogy hot dog-árus leszek Prágában, mert gyáva népnek nincs hazája és két kis lépéssel nem lehet átlépni a szakadékot. Azóta is itt tengetem, találtam egy szép aluljárót, van porcelán is, japán ikrek a lépcsőnél, a fürdőkádban, tendenciózusan blöffölök, kaparóson sosem nyerek, a korommal nő a statisztikai hibahatárom, minden ismétlődő helyzetre van konzervválaszom, dalra fakadok, ha kell, ha nem, mutogatni lehet a franciáknak, néha egymagam eldöntök meccseket, és ha azon töprengek, hogy most, vagy máskor, akkor még mindig most. A kezeid a sugarak.)

Címkék, használd a szóközt az elválasztásukra

A magyar lakosság egy dologban téved.

(Pontatlan, újra.)

A magyar lakosság több dologban téved, de egyben nagyon.

(Még egyszer, több érzéssel.)

A magyar lakosság férfiszakasza több dologban téved, de egyben nagyon.

A rövidujjú ingről beszélek, természetesen.

(Hölgyek most forduljanak el. Férfibeszéd következik.)

(Most, hogy minden hőn szeretett hölgyolvasóm a monitorhoz tapadt, folytatom.)

Uraim! A rövidujjú ing kibaszott nagy felejtő!

Nem érdekel, hogy munkahelyen, állatkertben, reptéren, zenés szórakozóhelyen, ballagáskor vagy a közértben. Nem érdekel, hogy villamosvezető vagy, esetleg kárrendező, svájcisapkás kisnyugdíjas, nyüzüge számlaleolvasó vagy szőrösmellű médiasztár. Hogy anyutól kaptad, vagy a kedvestől, vagy magad vetted, mert elsőre jó ötletnek tűnt. Hogy van hozzá egy tök jó nyakkendőd. Hogy nyáron szellősebb. Hogy csak ez volt tiszta. Hogy csak néhanapján. Hogy a főnököd is. Hogy a haverod is.

Leszarom.

Felejtő. Kuka. Máltai Szeretetszolgálat.

(Jelzem, fenntartom magamnak a jogot, hogy ne indokoljak. Az Anna Kareninát sem kell indolkolni.)

(A japán ikrek a fürdőkádamban, azokkal kéne valamit kezdeni. Elvéreznek, ha így marad.)