2010. február

Minden, amit a nőkről tudni kell

 

Most, hogy a kisfiam hat éves lett, fontosnak tartom összeszedni és átadni tudásomat a gyengébbik nemről. Általánosban már történhetnek dolgok, tesióra van, osztálykirándulás, Valenti-nap is, nem lehet csak úgy, résen kell lenni. Töprengtem is erősen, hogy milyen mélységig menjek el a lurkóval. Itt van például egy megkerülhetetlen kulcskérdés.

Néznek-e puncit és kukit a kicsik?

Én például kiskoromban nem néztem, egyszer sem ismerőseim viszont szinte kivétel nélkül néztek. És akkor most kivétel lennék-e, vagy szabály. Továbbmegyek, akkor most kurva nehéz gyermekkorom volt, puncinézés nélkül, vagy éppen ellenkezőleg. Van erre valami felmérés? Saját lurkót mégsem kérdezhetek, mert egy szülő sok hülyét kérdezhet, de mondjuk az, hogy mondd kisfiam, nézegetted-e a felsőcsoportban a kislányok pisilőjét, az azért bajnok lenne. Billegve ebben a rémes bizonytalanságban, riadt őzként megbénulva a felém haladó vakító valóságtól, térdemre ültettem, és ezeket mondtam el neki.

- Sosem fogod megérteni őket. Ne is próbáld. Más anyagból készültek. Ilyen spéci, alakváltós cuccból. Ami neked kétszerkettő, az nekik olyan cuki kékeszöld, de nézzünk még másikat.

- Mindegy, hogyan nézel ki. Tényleg mindegy. Dagi mondjuk ne legyél.

- Amikor először mondja, hogy ne sörözz már, mert idegesíti, akkor dől el minden. Abbahagyod, vesztettél. Mindenképp veszíteni fogsz, előbb vagy utóbb, de addig is legalább sörözz egy kicsit. Sörrel jobb.

- Segít, ha jó az ízlésed, és érdekes javaslatokkal tudsz előállni ruhavásárláskor. Honnan szerezhetsz jóízlést? Nem tudom. Oldd meg. Ne kelljen már mindent nekem.

- Alkalmanként majd azt fogod gondolni, hogy kicsit jobb színben tüntetsd fel magad előtte. Mi az, hogy jobb szín? Mindegy, ne hazudj neki magadról. Sőt, okosabb, ha szidod magad, kaján vigyorral az arcodon. Mi az a kaján vigyor? Nézz csak ide!

- Ha kéri a homokozólapátot, vagy hogy vegyél le neki valamit a felső polcról, sose tedd meg csak úgy. Mindig kérdezd meg, hogy mit kapok cserébe. Mindig. A felnőttek ezt úgy mondják, hogy nincsen ingyen ebéd, mindegy. És ne legyél túl disznó, amikor kérsz valamit cserébe. Ágika szülei elmondták mit műveltél a csendespihenő alatt.

- Ha azt mondja, hogy ő a Bejonszét szereti, ne mondd, hogy juj, te is. Mondd azt, hogy nagyseggű feka nőből annyi van a világon... várj, ez nem jó. Mondd azt, hogy bezzeg a Green Day. A lányok szeretik a rossz fiúkat. Mondd azt, hogy baszki a Green Day, az odacsap.

- Túl sokat azért ne káromkodj. Apád is ezért szopott.

- Ha választanod kell majd, egy kislány és egy barátod között, mindig a barátodat válaszd. Az igaz barátok nem lépnek le egy kamionossal, aki tele van tetkókkal, iszik mint a gödény, és akinek nagyobb a bicepsze mint apádnak. Apádnak sem kicsi, csak... hagyjuk. Bonyolult.

- És ha esetleg nem lenne olyan sok barátod... Egyet se félj. Egyszer majd te is térdedre ülteted a kisfiadat, megsimogatod a buksiját, és elmondod neki. Elmondod neki ezt az egész szart, a homokozót, az ingyen ebédet, a kamionost.


Megmondom milyen volt:

Nagyon gáz

 

- Csak azért mert helyetted, izé, emailezgetett!!? És már odaadtad neki?

- Dehogy adtam, nem is fogom neki odaadni, ne aggódj.

- Ne is add.

- Nem fogom neki odaadni, mert én nem tudtam, hogy ő ezt hogy intézi, meg minden. Most hogy ez így kiderült, hát ezek szerint biztos, hogy egy forintot nem fogok neki fizetni.

- Ez nagyon gáz, ez a sztori.

- Hát az, abszolút, ez nagyon gáz, ez a sztori. Mármint nem az én elképzelésem gáz, hanem ez a csaj, ahogy ezt így csinálta.

- Nem, nem, igen, meg hogy hát így izé, gyakorlatilag ilyen... mini-prostit faragott belőled... szándékod ellenére.

- Hát azt mondom, hogy ez így... hihetetlen. Hát mindegy, majd én...

- Akkor nem is találkoztál még senki mással?

- Dehogy találkoztam!

- Hm. Érdekes.

- Hát az.

- Ez a Mik vannak-című történet... nem?

- Hogy Pesten ilyenek megtörténhetnek...

- Huszonegyedik század... Még jó hogy nem vittek el külföldre táncosnőnek vagy valami...

- Ja nem, ez a veszély azért nem áll fenn.

(Aztán pincér jött, hallgattunk. Hazudott, amúgy. Ezt akkor még nem tudtam, és bátor lenne azt mondanom, hogy azért valahol éreztem. Nem is bátor, hazug. Ismerem magam: eléggé naív vagyok ahhoz, hogy kénytelen legyek felülbírálni magam, amint a legjobbat feltételezem róla. És ösztönösen a legjobbat feltételeztem róla. Óvatosan megválasztani az ellenségeidet. Hallgatni a sugallatokra, nem hallgatni a félelmekre. Elengedni. Fittebb, boldogabb, hatékonyabb. Megszáradt bizalmam, lepereg bőrömről)


Megmondom milyen volt:
« 2010. január

balinto 2006